Koszics Károly a mérkőzés előtt az öltözőben mondta el a csapatnak, mi is váltotta ki belőle múlt héten azt, hogy lemondjon. Szerencsére azóta megváltozott a döntése, és az ő irányításával vettük fel a versenyt Látrány ellen is. Elmondta, hogy az öreglaki meccs után az Andocs ellen meg kellett volna nyerni a meccset, valamint egyes játékosok hozzáállásával nem volt elégedett (vannak olyanok, akik hetek óta nem is jönnek meccsre, vagy csak ritkán, nem készülnek fel rendesen a meccsekre illetve későn szólnak, hogy nem tudnak odaérni), valamint az is felbosszantotta őt, hogy ha megbeszélünk valamit az öltözőben akkor miért nem azt csináljuk. Például, hogy miért nem támadunk ki, ha azt előtte elmondta, de ez csak egy hiba a sok közül. Ezek után újabb nehézségbe ütköztünk, hiszen csak 11 emberrel vágtunk neki a mai meccsnek! Ennek ellenére tiszteséggel és becsülettel játszott a csapat. Akik eljöttek a mai találkozóra a játékosok közül, azok megmutatták, hogy van értelme harcolni és sohasem szabad feladni, még akkor sem ha jelenleg a kieső pozícióban tanyázunk. Már az első percekben érezni lehetett, hogy a fonyódi srácok igenis komolyan veszik a találkozót és nem futamodnak meg a hazai csapat elől. A két gárda szinte egymásnak esett, egyszer minket, máskor pedig mi őket szorítottuk a kapujuk elé. Helyzetek szép számmal akadtak mindkét csapat előtt, főleg előttünk. A kezdeti nagy csatázásból azonban mi jöttünk ki rosszabbúl, hiszen a 35. perc környékén egy közeli beadásból a látrányiak szereztek vezetést. Ekkor újra felszívtuk magunkat és hajtottunk a gólért, sajnos közben Vincze Tamás a bokáján megsérült, de ő sem adta fel, tovább játszott. Több játékosunk előtt is nyitva állt az ablak az első félidőben, de nem sikerült az egyenlítés. A második félidőben minden folytatódott tovább, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy akár a győzelmet is megszerezhettük volna, ha érékesítjük helyzeteinket. A sok közül csak egy talált a kapuba, méghozzá Bognár Róbert révén, aki fejjel bólintott közvetlen közelről a hálóba. A Látrányiak közben megfogyatkoztak, egy durva utánrúgás miatt a játékvezető zuhanyozni küldte egyik játékosukat. Hiába adódtak nagy lehetőségek, be kellett érnünk az egy ponttal. Viszont ezt nagyon megérdemeltük, kemény harc és küzdés árán. A csapat minden egysége odatette magát, a kapustól a védelmen át, a középpályáig és a csatárokig. Nem szabad feladnunk, hiszen matematikailag még bentmaradhatunk. Sőt. Jövő héten minden eldőlhet, érkezik a nagy ellenfél Mocsolád. A győzelem kötelező, mert különben a helyszínen "elvérzünk". És a szerencse. Igen.. fontos, hogy a következő 3 hétben mellénk álljon. De ehhez óriási akaraterőre és pontokra is szükség van!! Ma láthattuk, hogy képes rá a csapat. Ha mindenki komolyan venné, már rég sikerülhetett volna. Még sikerülhet, úgyhogy mindenki adjon bele apait-anyait. Hajrá Fonyód!!! Hajrá fiúk!!! Vincze Tomi bokaszalagszakadást szenvedett a mérkőzésen és úgy játszotta végig a mérkőzést. Óriási akaraterő kellett ehhez. Gyógyulj meg minél előbb!