Sajnos a múltheti parádés játékunkat ezúttal nem tudtuk megismételni. Annak ellenére nem, hogy a fiúk itthon léptek pályára és ez minden csapat esetében egyfajta önbizalomnövelő-doppingszer. De úgy tűnik nálunk nem... Mintha el lenne átkozva a fonyódi gyep... Teljesen érthetetlen, hogy miért van ez így. A szurkolókat meg sem lepi a tény: idegenben 3 pont, itthon nulla! Pedig nagyon jól esne a hazai nézőknek és a játékosok lelkivilágának is egy hazai pályán kikapart győzelem. Erre számítottunk ezen a napfényes szombati délutánon is. A kedvünket azonban hamar elvették az andocsiak: először az egyik támadással felfutó védőjük lőtt bődületes gólt Fáncsi portásnak (0-1), majd egy újabb akció végén hosszan a kapusunk mellett tüzeltek ismét a hálóba.(0-2) Mi pedig csak ámultunk és bámultunk. Vártuk a fonyódi találatot. Németh Ákos kitörése sem sikerült két védő közül, pedig tisztán vihette volna kapura. Aztán vagy nem lőttünk, vagy nem fejeltünk, vagy egyik sem. Igazán nagy helyzetünk az első félidőben nem volt, pedig három hazai játékos lába előtt is elsuhant egy szélről belőtt labda, a kaputól 2 méterre, de hiába, érintetlenül maradt. Ami még elszomorító, hogy a vendégeknek sem volt több helyzetük, mégis ők mehettek nyugodtabban a félidei pihenőre. Aztán a második félidőben minden folytatódott tovább. Nem bírtuk begyújtani azokat a bizonyos rakétákat. Talán egy fokkal magasabbra kapcsoltunk, de ez édes kevés volt. A remény azonban nem szállt el olyan gyorsan: Kovács Norbert szögletrúgását követően, Bognár Tamás bólintott a hálóba:1-2. A pillanatnyi lelkesedést gyorsan elűzte a játékvezető, amikor Szeglet Lajos esetében kezezést látott a tizenhatoson belül. Abszolút nem volt egyértelmű, de büntetőt ítélt, az andocsiak pedig értékesítették azt:1-3. A félidőben beállt Molnár Gyulának akadtak még helyzetei, de sajnos mindet elkapkodta. Talán ha egy kicsit jobban koncentrál... Sem ő sem pedig a a többi a fonyódi csapat megmentésére siető játékos nem bírt újabb gólt lőni. A vendégek viszont igen: a védőket és a kapust is helybenhagyva, az andocsiak szélsője gurított a kapunkba:1-4. Ezen a napon mintha hiányzott volna a tűz néhány játékosból, a "harcoljunk egymásért" sem volt jelen. Pedig egyáltalán nem nyugodhatunk meg. Sajnos még mindig távol áll a kijelentés: biztos, hogy bentmaradunk! Ezért lenne fontos, hogy a hazai meccseken is odategyük magunkat. Ez mostanában egyszerűen nem megy! Sajnos nem.. Javítani még mindig van lehetőség, akár jövő héten is, a másik kieső-jelölt Bábonymegyer ellen. Bízunk benne: Hajrá Fonyód!