Az esztendő végével egy fejezet lezárul a Petőfi SE női kézilabda csapatának életében, de rendhagyó módon nem csak az elmúlt fél évet, hanem a kezdetektől, körülbelül másfél évet felölelve összegeztünk a lányokkal.

1. Hogyan kezdődött ez az egész, hogy indult el újra a kézilabdázás Fonyódon?

Bakos Zita: - 2010 áprilisa körül Csabi Péter kezdeményezésére. Igénybe vettük az ismeretségeket, közösségi oldalakat, felhívásokat tettünk közzé. Ekkor összejött egy kb. 10 fős csapat. És persze a hír ezután szájról szájra terjedt.

Boros Mariann: - Még most is mosolygok, ha arra gondolok, hogy is kerültem újra Fonyódra, kézilabdázni. Egy tavaszi napon Zitával közös kolléganőnk átjött a boglári bankfiókba. Kicsit szakmáztunk, majd nekem szegezte a kérdést: "Van kedved újra kézizni? Zita szervezi és rád is gondoltunk. Hobby szinten jó kis mozgás lenne." Mosolyogva annyit válaszoltam: "Oké!"

Stamler Julcsi:  - Én később kerültem a csapathoz, nekem az egyik játékos szólt, hogy lenne egy ilyen lehetőség Fonyódon. Mivel én mindenképpen szerettem volna valamit sportolni, kapva kaptam az alkalmon.

2. Az eltelt időben mekkora volt a fluktuáció a keretet illetően? 

Bakos Zita: - Az alap csapatból a lányoknál kb. 6 fő maradt, a fiúk sajnos szétszéledtek. A jelenlegi keret 2010 év vége felé alakult ki.

Boros Mariann: - Nagy volt a cserélődés a játékosokat illetően. Az akkori induló lányokból és fiúkból talán 6 lány maradt és 1 fiú.

Mátis Veronika: - Az ötlet már a Gimnáziumban felmerült, de a diákok közül csak a Zsóka és én maradtunk meg, aztán egyik kedves tanárunk segítségével elindulhatott a felnőtt csapat is, ahol a mostani tagok közül csak a Zita, a Mia, a Piros és Helga maradt.

3. Mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön játékosokat toborozni a csapatba?

Bakos Zita: - Ismeretség, barátság, kitartás, és a csapat jókedve.

Boros Mariann: - Szóltunk barátoknak, ismerősöknek, hogy újra van kézilabda Fonyódon. Egyre többen jöttek, azonban a kezdeti nagy lelkesedés apadni látszódott. Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz megtalálni azokat a játékosokat, akikben van elhivatottság és a kellő alázat a kézilabdázás iránt. Akikből ez hiányzott pár edzés után kihullottak közülünk. Ez egy elég durva sport, nem való mindenkinek.

Fodor Barbara: - Elhatározás! Személy szerint fogtam magam és a boglári sportcentrumban felvetettem a kérdést, hogy tudnak-e ilyen lehetőségről, valahol a közelben, mert szeretnék újra ezzel foglalkozni. Így keveredtem át egyszer az egyik edzésre. Nem nehéz megszeretni az ittlétet, a társaság, a hangulat mindig nagyon jó. Talán ez az elsődleges, fontos szempont ahhoz, hogy arra a heti kétszer két órára feltöltődjön az ember. Jó érzés ide tartozni! Nyilván, ahogy terjedt a híre a kis csapatunknak, egyre többen szerettek volna részese lenni ennek az egésznek, és így elég szép számmal kezdhettünk neki a bajnokságnak!
 

4. Mi volt az első, valódi, versenyszerű megmérettetése a csapatnak? Hogy sikerült és hogy emlékeztek rá?

Bakos Zita: - 2010 júliusában a balatonszárszói Grand Gold strandkézilabda kupa. Remek hangulatú, jó mérkőzéssorozat volt, ami meghozta a kedvet az I. Fonyódi strandkézilabda kupa megszervezéséhez.

Mátis Veronika: - Strandkézis torna volt, ami kellemes emlékként él az emlékezetemben, még úgy is, h agyrázkódással kerültem onnét kórházba. Az előtte lévő órák nagyon jó hangulatba teltek, és szerintem sokat segített a csapattagoknak az összeszokáshoz.

5. Melyik volt az első igazi sikerélménye a csapatnak? Hogyan éltétek ezt meg?

Bakos Zita: - Az imént említett I. Fonyódi strandkézilabda kupán elért 3. helyzés a lányok, illetve fiúk részéről.

Boros Mariann: - Nekem első sikerélmény teremben történt. BBSC csapatával játszottunk edzőmérkőzést. Itt végre mindenki megérezhette, milyen egy rutinos csapattal játszani. Ha jól emlékszem, nagyon elfáradtunk.

Bors Viktória: - Az első sikerélménye 2011 májusában volt, amikor a somogyvári kupán első helyezést értünk el. A meccsek első perceiben már tudtuk, hogy teljes győzelemre számíthatunk.

6. Mi volt a legemlékezetesebb pillanata az együtt töltött időnek?

Bakos Zita: - Az összes pillanat ilyen pillanat, de legfőképpen az edzések, meccsek, a meccsek utáni csapat építő tréningek. És itt emelném ki azt a hatalmas élményt, amit az Ultras-osok okoztak a lányoknak Somogyváron, amikor az utolsó meccs kezdete előtt elénekelték a Himnuszt! Ez a pillanat volt a két csapat között köttetett igaz barátság!

Boros Mariann: - A legemlékezetesebb számomra a somogyvári amatőr kézilabda torna volt. Amikor lejátszottuk a döntő mérkőzést Lengyeltóti csapatával és megnyertük, tudtuk, torna győztesek lettünk. Azt a felhőtlen örömöt, amit akkor éreztem, nem felejtem el. Csak öleltük egymást és büszkék voltunk magunkra! Mindenki arcán széles mosolyt láttam és piszok nagy fáradságot.

Mátis Veronika: - A somogyvári tornán két csapattal indultunk, így mindenki szerepet kapott a pályán. Ezeken a meccseken éreztem először úgy igazából a csapat szellemet, és hogy az ’egy mindenkiért, mindenki egyért’ elv érvényesült feltétel nélkül, ami a legkellemesebb élményt nyújtotta nekem a csapatnál.

7. Milyen érzés volt, amikor kiderült, hogy tudunk indulni a bajnokságban?

Bakos Zita: - Mint edző, azt tudom mondani, hogy nagyon jó, de egyben gyomorszorító is, mert tudtam, hogy hatalmas fába vágtuk a fejszénket!  Most már nem csak a magunk örömére játszunk, hanem Fonyódért, az itt élő emberekért, és legfőképp a szurkolóinkért!

Boros Mariann: - Számomra nagyon nagy örömöt jelentett, hogy megmérettethetjük magunkat az NB3-ban. Személy szerint azt éreztem, kihívásra vágyom. Szerettem átjárni edzeni hobby szinten, de eljött az idő, mikor szerettem volna visszaszállni a versenyzésbe.

Hegyi Adrienn: - Mint tudjuk, ez igen nehezen ment, mi is későn tudtuk meg, hogy 100% az indulásunk! De amikor megtudtuk, szerintem az egész csapat nevében mondhatom, hatalmas öröm és félelem lett úrrá rajtunk... Nem tudtuk, mire számíthatunk, ráadásul az egyik legnehezebb mérkőzéssel kezdtük el a bajnokságot, a BBSC csapata ellen. Aztán személy szerint is nagyon vártam a szurkolótábor bemutatkozását is!

8. Mit éreztek most, hol tartunk egy fél év tapasztalata alapján?

Boros Mariann: - A csapat nagyon jó irányba halad. Szinte minden játékoson látszik a fejlődés, ennek ellenére hatalmas munka áll előttük.

Sára Krisztina: - Nem gondoltam, hogy ennyire kemény meccseink lesznek. Sokat tanultam ebbe a fél évbe, mint mindannyiunk... Látjuk, hogy miken kell változtatnunk, min kell javítani. Tapasztalatszerzés volt ez az őszi szezon.

Bors Viktória: - Úgy gondolom, hogy kezd felnőni a csapat a feladathoz. Az első meccshez képest klasszisokkal jobb teljesítményt nyújtott a csapat az évad vége felé.

Bors Éva: - Az őszi szezon végeztével sok tapasztalatra tettünk szert. Ismerjük a bajnokságban szereplő csapatokat. Sikerült felvenni a versenyt a többi csapattal. Tudjuk, kik egy csapat gólerős játékosai, és tudunk is készülni rá! Kezdésnek nagyon jól sikerült az ősz, amennyit erre rá tudunk tenni, az biztos helyezéseket jelent a tabella magasabb fokain! Magabiztosnak kell lenni, és törtetni előre, persze ehhez még sok-sok munkát el kell végeznünk.

9. Hogyan értékelitek a csapat szereplését, az eredményeket, a teljesítményt az ősszel?

Boros Mariann: - Az értékelést rábíznám a Bossra*. J (*az edzőre – a szerk.)

Bakos Zita: - Úgy gondolom, hogy nincs semmi szégyellnivalónk az elmúlt szezon után. Rengeteg mindenen kell javítani, de erre most lesz idő, lehetőség. Ez a fél év elég volt arra, hogy a csapat összeszokjon, megtanuljuk egymás játékát, csapattá kovácsolódtunk. Most jön a nehezebb része, az alapozás. Szerencsére tavasszal már nem „idegen” csapatok ellen kell felállnunk, tudjuk, hogy melyik csapatnak mik az erősségei, és erre tudunk is készülni. Az eredmény egy picit rosszabb lett, mint amire számítottunk, de nem szabad elkeseredni, egy kezdő csapattól ez sem rossz helyezés.

Hegyi Adrienn: - A csapat, úgy érzem, elég jól szerepelt az őszi szezonban, volt olyan meccs, ami nyerhető lett volna, de dekoncentráltak voltunk és volt olyan meccs is, ahol olyat mutattunk, amit eddig még nem láttak tőlünk! Szerintem mindenki elégedett lehet, de tavaszra még jobbak leszünk!

Fodor Barbara: - Talán én vagyok a csapat legizgulósabb tagja, de a legpesszimistább biztosan. Nem tudok úgy elindulni egy meccsre sem, hogy ne lenne bennem félelem, holott egyre jobban beigazolódik, hogy kitartó munkával, odafigyeléssel képesek vagyunk a "csodára". Ha majd mindenki le tudja győzni magában a félelmet, és csak a győzni akarás lebeg a szemünk előtt, akkor képesek leszünk játszani a kézilabdát, addig a stressz és a hibázások mennyisége mérgezi meg a játék örömét. Úgy gondolom, mindez gyakorlással, a rutin megszerzésével kiküszöbölhető lesz majd. Ettől függetlenül mindenképp elégedett vagyok az eredményünkkel, és azzal, hogy a legnagyobb mélységekből is fel tudtunk állni, nem törődve az előző heti vereséggel. Talán ez a legfontosabb pozitívum, nem a múlton keseregtünk, hanem próbáltunk tenni a jövőbeli sikerekért. 


10. Mit vártok 2012-től?

Bakos Zita: - Mindenképp egy harcosabb, gólözönben gazdagabb, sérülésmentes játék szezont. Az eredményünkön természetesen szeretnénk szépíteni, reméljük ez sikerülni is fog.

Boros Mariann: -  2012 tavaszán sajnos még nem tarthatok a csapattal, mint aktív játékos. Bízom abban, hogy a felkészülés aktív és kemény lesz, mely meghozza gyümölcsét. Kellő kitartással és akarással a tavaszi szezon a ranglistán nagy előre jutást eredményezhet. Ehhez azonban minden játékosnak a saját fejében kell rendet tenni és el kell hinnünk, tudunk kézilabdázni!

Hegyi Adrienn: - Először is sérülésmentes felkészülést! Aztán egy remek tavaszi szezont, gólzáporos mérkőzésekkel és az Ultras tábor biztatásával! Hajrá Fonyód!!! Hajrá Csajok! :)

Pucskó Zsóka: - Kevesebb sérülést mindenképp!! :) Remélem sikerül még inkább összeszoknia a csapatnak, és azt is, hogy a fiatalabb játékosok is több tapasztalatot szerezhessenek meccseken. Az év legelejétől pedig jön az alapozás, amire nagyon nagy szüksége van mindenkinek, hogy a tavaszi szezonban feljebb juthassunk. Hajrá Csajok, hajrá Fonyód!!

EZÚTON KÍVÁNUNK MINDEN SPORTSZERETŐ EMBERNEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET!

Petőfi SE Fonyód kézilabdázói

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés