FELNŐTT:

Szerda délután a hó miatt elmaradt 20. forduló pótlására került sor, a Kéthely gárdáját fogadtuk. A 3. helyen álltak a forduló előtt (és jelenleg is), de kemény változásokon ment keresztül a csapatuk, negativ irányba. Edzőváltás, biróbántalmazás miatti eltiltás, kapusváltás, hiányzók... Ennek természetsen egyáltalán nem örülünk, hiszen nekünk sem jönne jól hasonló "reformálás", viszont éreztük, hogy más csapatot láthatunk majd a pályán ellenfelünk személyében, mint ősszel, amikor is 1-1-es döntetlent játszottunk ellenük idegenben.

A kezdőtizenegyet a Csányi, Bessenyei, Mercz, Dancs, Valentyir, Vecsera, Molnár Á, Fenyvesi, Vajda A, Orbén, Erdei alkották. A padon Németh Á, Molnár Sz, Latyák és a rövid időt ismét itthon töltő Szabó Roland foglalt helyet.

Az mérkőzés összképét tekintve elmondható, hogy egyik csapat sem játszott jól, sok volt a hiba és kevés az okos megoldás, de ennek ellenére mindkét csapat nagy akarattal játszott. A pálya talaja sem volt teljesen jó, elég göröngyös, ami sokszor megnehezitette a játékosok dolgát. Igazán nagy helyzet egyik oldalon sem alakult ki, de azért akadtak kisebb próbálkozások. Agressziv játékról ezen a meccsen nem lehetett beszélni. Mi keresetük a rést, ellenfelünk pedig "újdonsült" csapatát próbálgatta. Igy látványos játékról nem igazán lehetett beszélni. 

Igy teltek múltak a percek, amikor már a mérkőzés végéhez közeledtünk. Németh Ákos és Molnár Szabolcs is lehetőséget kaptak, de nem akart összejönni a gól. Ha őszinték akarunk lenni, akkor mi álltunk közelebb a gólszerzéshez és talán játékban is aktivabbak voltunk, ennek ellenére szinte majdnem az utolsó pillanatig góltalanság jellemezte játékunkat. 

Már a 90. perc után jártunk, amikor is Vecsera állt a labda mögé szögletrúgásnál. Ez volt az utolsó lehetőségünk a gólszerzésre. Mercz László hátul maradt, nem szeretett volna felhúzódni a sarokrúgáshoz, nehogy egy kontratámadás során hiányos maradjon a védelem. Kellett neki egy kis unszolás Latyák Tamás edzőtől, aki a kispadról felvezényelte Mercz Lacit, mondván vesztenivalónk már nem igazán van. Csapatkapitányunk ezt is tette. És milyen jól tette!! A Vecsera Zsolti által beadott szöglet a hosszú oldalra érkezett, melyet az őrizetlenül hagyott Mercz Laci be is vágott a hálóba! A kapus ugyan még beleért, de menteni nem tudott. Ezzel az utolsó pillanatban szerzett góllal pedig a győzelmet is bezsebeltük! Volt még vissza néhány másodperc, talán másfél perc, de ezt már sikerült kibekkelni! 

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy igy alakult, sokan már a 0-0-át gondolták végeredménynek! De nem! Mercz Laci, Vecsera Zsolti és a csapat gondoskodott arról, hogy ne igy legyen.

Nem szép játékkal, de begyűjtöttük a 3 pontot! Ellenfelünket pedig dicséret illeti, hiszen a sok megpróbáltatás ellenére tartották magukat, masszivak voltak és küzdöttek. 

IFJÚSÁGI CSAPAT:

Derbi a javából. Második az első ellen. 5 pont különbség a két csapat között és ezáltal még abszolút esély az első hely megszerzésére csapatunknak. Kemény, harcos mérkőzésen nem sikerült a várva várt győzelem. Elbuktuk a nagy meccset, eljátszottuk utolsó lehetőségünket. Bár tiszteséggel és akarattal játszott csapatunk nem tudta megállitani az éllovas Kéthelyt. Annak ellenére sem, hogy az ifjúsági csapatban több olyan játékos is játszott, aki egyébként a felnőtt keretben szerepelt volna, igy is megerősitve a fiatalabbik korosztályt. Sajnos nem sikerült, ráadásul az ifjúsági bajnokság északi csoportjának jelenlegi legtöbb találatot szerző játékosa, Török Richárd a kegyelemdöfést is megadta nekünk a 82. percben, igy vereséget szenvedtünk. Ezzel 8 pontra nőtt a két csapat közötti különbség, amely majdnem biztos, hogy azt jelenti, hogy ellenfelünk lesz az ifjúsági bajnok. Hogy ne igy történjen, ahhoz kisebb csodára van szükség. Ezen nincs mit szépiteni, elvesztettük a meccset, ezzel együtt az első helyért folytatott harcunkat is. 

Túl kell lépni a gondolaton, ki kell mászni a gödörből és folytatni tovább a küzdelmet a második helyért! Hiszen az is nagyon szép eredmény lenne! Már hosszú évek óta nem végzett ifjúsági csapatunk dobogón! Most itt a nagy lehetőség! Nem szabad búslakodni, tovább kell lépni! Ellenfelünknek pedig gratulálunk, még akkor is, ha edzőjük nem igazán van tisztában a magyarság történetével, melyet többször is bizonyitott hangos bekiabálásaival.. Elég sértő volt, sportszerűnek pedig egyáltalán nem nevezhető.. De ezen is túlléptünk.

Hajrá Fonyód!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés